A hangok embere vagyok, a hangokkal adok, a hangok által szabadnak és teljesnek érzem magam. A hangok, amikor dallammá állnak össze, akkor vezetnek, áramlanak, mint a patak. Simogatva, gyengéd tánccal járják be az utat, amely vége sejtelmes és láthatatlan. Elevenen él bennük a forrás emléke, a mélység esszenciája. A zenében nincs megérkezés, csak folyamatok vannak, a pillanatok állandó egymásba fordulása, jelenlét, időtlenség.

Zenével fejezem ki a legmélyebb valómat, ugyanakkor keresem a csendet, ahová a hangom visszatérhet, és ahonnan újjászülethet. A zenével simogatni és vezetni szeretnélek, medret adni az áramlásnak, hangot adni a forrásnak. Nem egy fizikai cél irányába haladni, hanem inkább egy létforma felé, a jelenbe, a jelenlétbe, ahol egy más minőségben találkozhatunk, túl az anyagi valóságon.

Bejártam Granadát, New Yorkot, Mexikót és Indiát, hogy adhassak és hozhassak. Utazásaim során a zene nyelvén adtam hangot annak, aki vagyok. Mindenhol szeretettel fogadtak és befogadtak, mert nem az esetleges másságomat látták, hanem azt, hogy egy nyelven beszélünk, egy forrásból fakadunk. Számos nehézséggel kellett szembenéznem az idők során, amelyek lassan azzá a Rékává kovácsoltak, aki most vagyok.

Amikor akadály gördül az utamba, mindig emlékeztetem magam, hogy két választásom van: felismerni a nehézségben a lehetőséget vagy meglátni a lehetőségben a nehézséget. Én az előbbit választom és közben a mantrámat mondogatom, hangot adva a vágyaimnak: “csoda és szerencse kísérjen utamon”.

Fodor Réka

‍

Fodor Réka és Kovács Sára Dizna egy éve kezdték el közös projektjüket, melyben mindketten megszólaltatják énekhangjukat és a legkülönbözőbb égtájakról származó ütős, valamint fúvós hangszereiket. Zenéjük fő vonala a magyar népdalok  más stílusokkal való összefonása, illetve a hang és a hangszerek együttrezgésének improvizatív megjelenítése.  Izgalmas zenei világokat járnak be a meditatív finom, lágy hangzástól a ritmusos technosabb hangulatokig.